- A „Látod?” egy új hangséta, amely a pesti gettó történetét dolgozza fel, a német megszállástól 1945. január 16-ig.
- Az alkotók Prokob Boróka és KissPál Szabolcs, a projektet a Tom Lantos Intézet kezdeményezte.
- A séta az Echoes alkalmazáson keresztül érhető el, 2×45 perc hosszú, 23 helyszínt érintve.
- A hang médiumát használva a kollektív emlékezetben lévő, 60-80 év után keletkező „hasadékot” igyekszik áthidalni.
- A hangséta aktív részvételt igényel, és a belváros zajait kizárva vezeti végig a hallgatót a történelmi helyszíneken.
- A „Látod?” egy innovatív hangséta, amely a pesti gettó történetét eleveníti fel az Echoes alkalmazáson keresztül, Prokob Boróka és KissPál Szabolcs alkotásában.
- A hang médiumát használva a projekt célja a kollektív emlékezetben lévő, Jan Vansina által leírt „hasadék” áthidalása, aktív részvételre ösztönözve a hallgatót.
- A séta rávilágít a traumafeldolgozás nehézségeire és az emlékezés sokrétű formáira, digitális emlékműként őrizve meg a gettólakók perspektíváját.
A „Látod?” hangséta nem csupán egy egyszerű városnézés, hanem egy gondosan felépített, immerzív művészeti alkotás, amely a pesti gettó egykori területén kalauzol. Az alkotópáros, Prokob Boróka és KissPál Szabolcs, korábbi munkásságukban is mélyen foglalkoztak az emlékezet és identitáspolitika kérdéseivel, így nem véletlen, hogy a Tom Lantos Intézet őket kérte fel az eredetileg „Időutazó” néven futó pedagógiai projekt hangsétájának megalkotására. A mű azonban időközben önálló életre kelt, és ma már egy független élményt kínál minden érdeklődőnek.
A séta során egy fotóriporter alakja rajzolódik ki, aki később gettórendőrré válik, és az ő szemszögén keresztül követhetjük nyomon az eseményeket időrendben, a német megszállástól a gettó felszabadítása előtti napig. A résztvevőknek mindössze az Echoes alkalmazást kell letölteniük, egy fülhallgatóra és kétszer negyvenöt percre van szükségük ahhoz, hogy térben és időben visszautazzanak egészen 1945. január 16-ig, a hangséta utolsó állomásáig. A 23 megállóval rendelkező útvonal a helykoordinátákat is figyelembe veszi, biztosítva a pontos tájékozódást.
Hogyan kapcsolja össze a hangséta a múltat a jelennel?
A „Látod?” hangséta a hang médiumán keresztül teremt kapcsolatot a múlt és jelen között, Jan Vansina történész elméletét alapul véve, aki a kollektív emlékezetben létező, 60-80 év után keletkező „hasadékra” hívta fel a figyelmet. A séta narrációja a belga történész-antropológus, Jan Vansina „Oral Tradition as History” (1985) című könyvében leírt „űr” vagy „hiánytér” áthidalására törekszik, amely a közelmúlt eseményei és a régmúlt között húzódik. A hangséta elején és végén elhangzó mondat, „Ő nem azt látja amit te, egy térben vagytok, de más időben”, pontosan ezt a kettős időperspektívát emeli ki, összekötve az „itt és most” valóságát a múlt tragédiáival.
A műben kettős perspektíva jelenik meg: Prokob Boróka immerzív női hangja instruálja a sétálót a látottakról, míg Erlich Gábor hol drámai, hol objektívebb férfihangja dokumentumokból olvas fel, helyzetbe hozza a hallgatót és ismerteti a cselekményt. A hangséta során a résztvevő szó szerint lépnie kell, haladnia a térben, hogy a narráció folytatódjon, így válik a térképből megelevenedő táj. A narráció a megfigyeltek érzelmi állapotait is leköveti, váltakozva a zaklatott, riadt, és a nyugodt, tényfeltáró hangvétel között. A zsidó közösség hangjai, például a szombatfogadáskor énekelt Lechá Dodi, vagy a Ros Hásáná-i sofárfújás, mélyebb rétegeket adnak az emlékezésnek.
Milyen korábbi projektek ihlették a „Látod?” hangsétát?
A „Látod?” hangsétát részben Janet Cardiff és George Bures Miller 1990-es évektől készített hangsétái ihlették, ahol a narrátor a séta végén gyakran magára hagyja a hallgatót, ami a budapesti hangsétában is megjelenik az utolsó előtti megállónál, a Klauzál téren. Emellett KissPál Szabolcs életműve is szorosan kötődik a soa-emlékezethez és az audióformátumhoz. Az „Engramma dilemma” videóinstallációja (2023) például felvett interjúk segítségével vizsgálja az emlékezés mibenlétét és annak kisajátíthatóságát. Ezek a művek mind hozzájárultak ahhoz a szakértői mélységhez, amellyel a „Látod?” projekt megvalósult.
KissPál Szabolcs egyik legismertebb hanginstallációja a „Hatikva” (2014), amelynek forrása az öt nappal Bergen-Belsen felszabadulása utáni túlélők énekének felvétele, a majdan megalakuló Izrael állam himnuszáról. A 2014-es holokauszt-emlékévben KissPál Szabolcs azt szerette volna, ha ezt a felvételt minden budapesti rádió lejátszaná az eredeti rögzítés 69. évfordulóján, pont akkor, amikor a német megszállás áldozatainak emlékművét állították fel a Szabadság téren. Az általa elküldött kérést azonban huszonhárom adóból mindössze kettő fogadta el. A válaszleveleket és az eredeti hangfelvételt két évvel később a 2B Galériában állította ki, mint archivált anyagot, rávilágítva a hiányra és az emlékezésért folytatott küzdelemre.
Az emlékezés aktív formája és a városi tér jelentősége
A „Látod?” hangséta nem csupán egy történelmi utazás, hanem egy önálló állásfoglalás is az emlékezés és a traumafeldolgozás módjáról. A hang mint médium tudatos választás az alkotók részéről, hiszen szimbolikusan is reagál a társadalmi és egyéni hallgatásra, a felejtésre, ami a túlélőknél is jelen van. A hang, mint az aktivista gyakorlat fontos eszköze, képes leleplezni a társadalmi igazságtalanságokat és kollektív cselekvésre ösztönözni. A sétát hallgató nem passzív résztvevő, hanem aktívan mozog, képzeletét is használja, ami mélyebb bevonódást tesz lehetővé.
Prokob Boróka hangsúlyozta, hogy „Ugyanolyan fontos a vizualitás, mint az audioélmény a hangséta befogadójának a szempontjából. A város folyamatosan változik, ez is hozzáadott értéke a műnek.” A hangséta olyan helyszíneket is beemel és régi funkcióikra utal, amelyek a mai városképben is jelen vannak, mint például a Soós Fotó. Ez a tér-idő találkozás döbbenti rá a hallgatót a város folyamatos átalakulására, és arra, hogy bizonyos helyek funkciója eltűnik az idővel. Turai Hedvig művészettörténész találóan jegyezte meg, hogy a „Látod?” „olyan akár egy emlékmű a digitális térben”, amely vizuális dokumentumok hiányában is megőrzi a gettólakók perspektíváját a régi városképről, és szélesebb közönséget képes megszólítani, mint egy hagyományos múzeumi kiállítás. A hangséta tehát egy friss, interaktív megközelítést kínál a múlt megismerésére és az emlékezet fenntartására, ami kiemelten fontos a mai Magyarországon, ahol a kollektív traumák feldolgozása folyamatos kihívást jelent.
Gyakori kérdések
Mi a „Látod?” hangséta fő célja?
Kik alkották meg a „Látod?” hangsétát?
Hogyan vehet részt valaki a hangsétán?
Milyen időszakot ölel fel a hangséta narrációja?
Hány megállóból áll a „Látod?” hangséta útvonala?
Milyen forrásokat használ fel a hangséta a narráció során?
Miért éppen a hang médiumát választották az alkotók a történet elmeséléséhez?
Mi volt KissPál Szabolcs Hatikva projektjének lényege és sorsa 2014-ben?
Milyen előképei vannak a „Látod?” hangsétának nemzetközi szinten?
Háttér és kapcsolódó tartalom
Ez a blokk a cikk saját adataiból és a Budapest Blog megjelent cikkeiből épül. Becslést, előrejelzést és szerkesztőségi kommentárt nem tartalmaz.
Jó tudni Budapestről — időtálló alapok
A fürdők fővárosa
Budapest a termálfürdők városa: a Széchenyi, a Gellért és a Rudas fürdő évszázados hagyományt őriz — a fővárost gazdag geotermikus vízkincse teszi Európa fürdővárosává.
A Budavári Palota
A budai Várhegyen álló Budavári Palota egykor a magyar királyok székhelye volt; a Várnegyed részeként a Világörökség listáján szerepel, ma múzeumoknak ad otthont.
A három város egyesítése
Budapest 1873-ban jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésével — az egységes főváros azóta az ország politikai, gazdasági és kulturális központja.




Vélemények és visszajelzések
Olvasóink visszajelzései a Budapest Blog helyi tartalmairól — lapozz a nyilakkal a további véleményekért.
Nagyon érdekes cikk, köszönöm! Jó látni, hogy a budapesti és pesti szempont is hangsúlyt kap — sok országos lap átsiklik a helyi vonatkozásokon, itt viszont pont ez a rész a leghasznosabb.
Pontos, alapos elemzés. Budapesti olvasóként pontosan ezt vártam: érthető nyelven, tényekre alapozva, felesleges túlzások nélkül. Ritka az ilyen kiegyensúlyozott helyi tájékoztatás.
Régóta keresek egy megbízható helyi hírforrást, és úgy tűnik, megtaláltam. A cikkek jól strukturáltak, a lényeg gyorsan kiderül, mégis van bennük mélység. Így kellene ezt csinálni.
Friss, helyi, és nem bulváros — pont ez hiányzott a budapesti médiapalettáról. Külön tetszik, hogy a kapcsolódó cikkek is relevánsak, így egy témát végig lehet olvasni több szemszögből.
Örülök, hogy a fiatalabb és az idősebb korosztály is megtalálja itt a magáét. A helyi programok, a közélet és a sport egyaránt terítéken van, és mindegyik olvasható, közérthető formában.
Az utolsó bekezdés különösen megfogott. Értékelem, hogy a szerkesztőség nem csak a hírt közli, hanem a hátterét és a helyi következményeit is felvázolja — így tényleg van értelme elolvasni.