KULTÚRA
Mit kell tudni 30 másodpercben?
- Az oceanográfiai múzeum 1910-ben nyílt meg Monacóban, 85 méterrel a tenger szintje fölé építve.
- I. Albert herceg 1889 és 1922 között uralkodott, és 110 kötetben publikálta tengerkutatói eredményeit.
- A múzeumban 4000 tengeri állatfaj és mintegy 200 puhatestű tekinthető meg.
- Jacques-Yves Cousteau 1958 és 1988 között volt az intézmény igazgatója.
- 1981-ben itt sikerült először mesterségesen szaporítani korallokat.
A lényeg röviden:
- I. Albert monacói herceg 1910-ben, 85 méterrel a tenger szintje fölött építette meg az oceanográfiai múzeumot, amely ma 4000 tengeri fajnak ad otthont.
- Az intézményben 1981-ben sikerült először mesterséges körülmények között korallokat szaporítani, évtizedekkel megelőzve a zátonyok globális védelmét.
- Jacques-Yves Cousteau 1958 és 1988 között vezette a múzeumot, amelynek homlokzatán húsz kutatóhajó – köztük a Fram és a Hirondelle – neve olvasható.
Monaco szikláján, 85 méterrel a tenger szintje fölött magasodik az a különös épület, amelyet könnyen összetévesztene az ember a hercegi palotával vagy egy prémium autószalonnal. Pedig nem az: ez a Musée océanographique de Monaco, I. Albert herceg 1910-re felépült oceanográfiai múzeuma, amely ma a világ egyik legismertebb tengerkutató intézménye.
Miért épített múzeumot egy uralkodó a tengernek?
Albert 1889-től 1922-ig, haláláig uralkodott a városállamban, és a „tudós herceg” jelzőt nem véletlenül kapta. Ő alapította a Nemzetközi Hidrográfiai Szervezetet, helyi antropológiai múzeumot hozott létre, 1903-ban pedig a Monaco International for Peace intézetet is, amelyet az ENSZ és az Interpol elődjének tartanak. Albert humanista tudósként a francia–német feszültség enyhítésén is dolgozott, bár az első világháborút nem tudta megakadályozni.
A múzeumot Albert úgy képzelte el, mint a tengerkutatók nemzetközi találkozóhelyét és a nagyközönség tengeri nevelőjét. Az épület a tenger felől uralja a látképet, nagyobb, mint a monacói katedrális, homlokzatát polipok, rozmárok és más tengeri állatok díszítik. A falon húsz kutatóhajó neve olvasható: köztük a Fram, Amundsen és Nansen hajója, valamint Albert saját hajója, a Hirondelle és a Princess Alice.
Hogyan néz ki ma a „tengernek emelt templom”?
A belső tér valóban templomszerű: a padlókon lámpáshalak és polipok mozaikjai, a grandiózus lépcsőket kagylók díszítik. A bejárat előtt Cousteau kétszemélyes tengeralattjárója áll, utalva arra, hogy Jacques-Yves Cousteau 1958 és 1988 között az intézmény igazgatója volt. Az alagsori akváriumok 4000 tengeri állatfajnak és mintegy 200 puhatestűnek adnak otthont; a legnagyobb medence kétemeletnyi, két oldalról megtekinthető, teknősökkel és cápákkal.
A múzeum közel hatezer hala enyhe halszaggal tölti meg a sötét termeket, ahol medúzák, tengeri uborkák és korallzátonyok élnek. A korallok külön részleget kaptak, ami azért is figyelemre méltó, mert 1981-ben itt sikerült először mesterséges körülmények között korallt szaporítani – negyven évvel azelőtt, hogy a zátonyok védelme globális üggyé vált volna. Jean Jaubert, a Nizzai Egyetem korallkutatója itt előzte meg a korát.
Milyen kihívásokkal küzd egy ilyen intézmény?
A tárlók méretezése időről időre kérdéseket vet fel: az akváriumok egyes halak számára szűknek tűnhetnek, ám a világ egyik vezető oceanográfiai intézményében a tartástechnológiát nem a „Pistike-féle gömbakvárium” logikája szerint alakítják. A földöntúli hangulatról halk tengerzúgás és kék fények gondoskodnak, Mike Oldfield Távoli Föld dalainak atmoszféráját idézve. A múzeumban Móra Ferenc is járt, akit – saját szavaival – „hülyének néztek”, amiért egy uralkodói rezidencia helyett oceanográfiai múzeumba vágyott belépni.
A teknősöknél ma is tetten érhető egy ellentmondás: miközben a múzeum hosszú szövegeket helyezett ki a tengeri teknősök védelméről, egy példányukat „gyerekmedencényi” helyen, tűző napon mutatják be, ami legalábbis filozófiai kérdéseket vet fel a szemléltetés és a természetvédelem határairól.
Mit üzen ma a herceg maradandó rögeszméje?
Albert múzeuma leginkább uralkodói rögeszme és tudományos jövőbe látás ötvözete: 1910-ben olyan tengerészeti, tengerbiológiai és korallvédelmi munkát alapozott meg, amelynek jelentősége csak évtizedekkel később, a klímaválság és a zátonyok pusztulásának ismeretében vált igazán nyilvánvalóvá. Cousteau igazgatósága, az 1981-es korallszaporítás és a ma is folyó kutatások egyaránt azt mutatják, hogy az intézmény nemcsak turisztikai látványosság, hanem a tengerkutatás egyik csomópontja.
A szerkesztőség olvasatában a monacói múzeum legnagyobb tanulsága nem a 4000 faj látványa, hanem az időzítés: Albert akkor kezdett aggódni az óceán egészségéért, amikor a kérdés még nem volt közbeszéd. Ma, amikor a zátonyok a világtörténelem egyik legrosszabb állapotában vannak, érdemes felidézni, hogy az első figyelmeztető jelek nem a tudományos közleményekből, hanem egy uralkodó személyes megszállottságából indultak – a mai döntéshozóknak ehhez képest lényegesen kevesebb mentségük van.
Gyakori kérdések
Mikor és ki alapította a monacói oceanográfiai múzeumot?
Hány tengeri állatfaj látható a múzeumban?
Miért jelentős az 1981-es korallszaporítás?
Milyen szerepe volt Jacques-Yves Cousteau-nak az intézményben?
Milyen tudományos szervezeteket hozott létre Albert herceg?
Mely hajók neve szerepel a múzeum homlokzatán?
Hány hal él jelenleg az akváriumokban?
Mit írt Móra Ferenc a múzeumról?
Háttér és kapcsolódó tartalom
Ez a blokk a cikk saját adataiból és a Budapest Blog megjelent cikkeiből épül. Becslést, előrejelzést és szerkesztőségi kommentárt nem tartalmaz.
- RovatKultúra
- Megjelenés
- Terjedelem901 szó · ≈5 perc olvasás
Korábbi cikkeink ugyanebben a témában
Jó tudni Budapestről — időtálló alapok
A Budavári Palota
A budai Várhegyen álló Budavári Palota egykor a magyar királyok székhelye volt; a Várnegyed részeként a Világörökség listáján szerepel, ma múzeumoknak ad otthont.
A három város egyesítése
Budapest 1873-ban jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésével — az egységes főváros azóta az ország politikai, gazdasági és kulturális központja.
A Hősök tere
Az Andrássy út végén álló Hősök tere és a Millenniumi emlékmű az 1896-os honfoglalási millenniumra készült; a tér a Világörökség részét képező sugárút lezárása.












Vélemények és visszajelzések
Még nincs hozzászólás.